A vendégház és cégünk névadója egy sajátos palóc eredetű geológiai kifejezés, így magyarázatához segítségül hívtunk egy szakcikkrészletet és a Pallas lexikon megfelelő szócikkét.

Az eocén, majd oligocén tengernek a Bükkben (északi és déli előterében) nem sok nyoma maradt; kérdéses, hogy egyáltalán komolyabban elöntötték-e a hegységet. (Ez csak a középső miocénban valószínűsíthető.) A Cserhátban, a Mátrától északra húzódó Hevesi- és a Sajó északi oldalát kísérő Borsodi-dombságban viszont a harmadidőszaki – elsősorban az oligocén és miocén – tengerüledékek, joggal mondhatjuk: tájalkotók. Az agyagok, homokok (például a slír, palóc tájszóval apoka) és homokkövek utólagosan kiemelkedett, dombsági térszíneket alkotnak; az egykori miocén, mocsaras tengerpart főleg a nógrádi és borsodi barnaszénről ismert.
Révai, Pallas

Apoka, az a homokképlet, mely a Mátra északi geológiai határánál már Bodonynál kezdődik s É-ra, és Ny-ra messzire kiterjed; nagyon sajátságos hepe-hupás vidék ez; az egymás mellé sorakozó dombhátak és kisebb-nagyobb hegysorok tetői hol gömbölyűek, hol laposak, majd hosszan nyúlnak, majd kúp alakúak, többnyire meztelenek, s csak néhol fedi silány bükk- és tölgyerdő.

Az apoka szó használata a környéken elterjedt, ez a jelentős bányász hagyományoknak és a jelenlegi értékmentő tevékenységnek köszönhető. Vendégházunkon kívül Cereden a labdarúgó pálya ismert elnevezése is az apokához kötődik: Apoka-stadion. Az oda ellátogatók valójában jól megfigyelhetik ennen a sajátos homokos képződménynek a jó megmunkálhatóságát, mivel a majd teljes labdarugó pálya méretű stadiont teljes egészében az apokába vájták.